A barátság
Írta: iytop Dátum: Június 28 2013 05:19:08
H
Az egyik nap a szeretet,
Megkérdezte a barátságot,
Te miért vagy a szívekben eleven,
Ha én bennük élek, ott állok.
Teljes hír
Az egyik nap a szeretet,
Megkérdezte a barátságot,
Te miért vagy a szívekben eleven,
Ha én bennük élek, ott állok.
Hogy miért ? válaszolt kedvesen,
Hol te könnyet hagysz magad után,
És szívet tépázva mélyen rejtezel,
Én mosolyt fakasztok, te vén kufár !
--------------------------------------------
Az igaz barát mosolyt ad ám,
Szomorúságot messze űz,
S az ölelés, simogatás során,
Melléd áll, bármi bajt legyőz.
Azok közt szövődhet szüntelen,
Kik régen ismerik egymást,
A szó köztük igaz, bűntelen,
Erős kapocs, nem látomás.
De a véletlen is közre játszhat,
Egy egész életen át elkísér,
Bizalma nagy, mindenen áthat,
A megértés sok mindent megítél.
Egy pillanat s már odaveszhet,
Ha nem tiszteljük igazán,
Szívedbe forraszt egy keresztet,
Hitében erős ki rátalál.
Kacag mikor te is kacagsz,
Átéli mélyen bánatod,
Lelkében soha nincs harag,
Nyitott kapukkal várhatod.
Különbséget tesz, ha esőben jársz,
A könny s az esőcsepp között,
Szemedbe mondja igazát,
Nem kertel a szavak fölött.
Érezhetsz így: elveszthetem,
Hisz fáj neked az igazság,
Eléd tükröt tart, nincs kegyelem,
S lehet oda e barátság.
Egy különös vonzódás, tisztelet,
Ezt mondja el az analóg,
Két személy közti ihletett,
Érzelmi síkon mozgó szó.
A felsorolásból hiányzik,
Hogy mi is az elérzékenyülés,
A mosoly, az ölelés hibázik,
Okozhat sírást, veszekedést.
A meghitt pillanat gyönyöre,
Vagy a kevésbé szép, ha jő
Átéljük mindet s az örömbe
Reményünk ott lesz kis barátnőm !