Szivárvány
Írta: csak-fater Dátum: Január 30 2008 19:22:16


Az eget kémlelem, a semmibõl szivárvány tör elõ.
Élvezem, s közben lopva lelkem csúszik le szép ívén,

C

Teljes hír


Szivárvány

Pipacsos réten, annak is a kellõs közepében,
Heverészek semmittevõn, az egyetlen fa tövében.
Szikrázón ragyog a Nap, s közben szitál az esõ.
Az eget kémlelem, a semmibõl szivárvány tör elõ.
Élvezem, s közben lopva lelkem csúszik le szép ívén,
Ámulok a megannyi csodaszép pasztellszínén.
Megmagyarázhatatlan eufórikus hangulat ragad magával,
S repülök fel, fel magasra, a képzelet szárnyaival.
Csoda ez, ahogy a színek jól kivehetõen látszanak,
Mégis, nincsenek kontúrvonalak, egybeforrnak.
Színek, mint szerelmesek, kik forrón ölelkeznek,
Egymás mellett több szerelmes, egyetlen egységgé lesznek.
A szivárvány, spektrumára bomló, nagyszerû fényjelenség,
Külsõ része vörös, belsõ ibolya, mégis egy egységes egység.
Csak heverészek a pipacsos réten az egyetlen fa tövében,
S közben felbukkant a vágy, vadul éhezõn a szívemben.
Szerelmes, s szivárványszínes akarok lenni, szivárványt akarok adni,
Szerelmemmel szerelemben szivárvány színeiként eggyé olvadni!
Mert hiába külön a hét szín, piros, narancs, sárga, zöld, kék, sötétkék és ibolya,
Így együtt szép csak igazán, hét szín együtt maga a csoda.
Ahogy szerelemben egybeforr test és lélek, alkotják az egységet,
Csodaszépet, a felülmúlhatatlant, az egyéni szentséget.