A csend és én
Írta: reitinger jolan Dátum: Január 30 2008 19:22:39
Forogj, forogj kerék! Bíztató ködök
Homálya porlaszt, de léte mindörök,
C
Teljes hír
V.
Nevess csak, nevess, te torszülött,
Mikor lettél enyém, csendben kérdezem.
Honnan jöttél, s szakadtál rám! Lényemen
Terpeszkedsz, mint árnyék a fa mögött.
Dermedt létet oldasz? Te rosszul öltözött!
Görcsbe ölelsz, de véges életem,
Mit egykor kaptam, lesz aki visszavesz.
Tenyérbe vágott képzetem, képzelt körök
Mutatják az õsi véget, s a jövõt.
Körforgás mi a létet osztja meg,
Kering az égi ûrben és kinevet.
Forogj, forogj kerék! Bíztató ködök
Homálya porlaszt, de léte mindörök,
Kajánul kacag, a sír befed.
VI.
S mi vagyok én, egy görnyedt húshalom,
Több már nem leszek, fõleg általad.
Sötét ragyogás ez õsi alkonyat.
Nem tettem semmit ellened, hordom
A csendes csendet, s létem szélmalom,
Folyó szélére vetõdött általad.
Benned duplázódik énem, s hanyatt,
Kivülrõl nézem feszült alakom.
Szédült kerék forog, mi éjem, s nappalom.
Magamnak hazudtam így - Jó kaland ! -
S te elkaptál, s azóta nyomaszt
E léha, könnyed, de fájó gondolat.
Elvetélt élet, egy röpke pillanat,
Darálj te létkerék, nem áltatom magam.