Végzet
Írta: Raf Dátum: Január 30 2008 19:24:26
.jpg)
Az érzékeid lassan haldoklanak,
Értelmüket vesztik már a szavak.
C
Teljes hír
Ha a szívedben sötét van,
Akkor veled valami nagy baj van.
Mert kihalt belõled a szeretet,
Egy szép ezüst tõrrel szúrták át a szívedet.
Szemedbõl eltûnt az élet szikrája,
Lassan ez lesz itt a siralom világa.
Az érzékeid lassan haldoklanak,
Értelmüket vesztik már a szavak.
A beszéd csak süket fülekre talál,
Ezek után gyorsan utolér a halál.
Fûrészpor ízû a szádban az étel,
Valódi ez? Felmerül a kétely.
Tested lassú és nehéz, mint az ólom,
Már nem alszol jól, mert gyötör a rémálom.
Éjjel a kis neszekre megrezzensz az ágyadban,
Ez az egész nem létezik máshol csak az agyadban.
Mintha már valami üldözne,
Egy fekete holló a válladon ülne.
Csendesen a szürke semmibe nézel,
Magadban egy kérdést teszel fel:
Miért történik meg ez veled?
Öngyilkos lenne már az egyik feled.
Reggel, amikor a koszos tükörbe nézel,
A torkodban egy nagy gombócot érzel.
Talán a mai napom lesz az utolsó,
Az életedben már nincs egy csepp jó.
Az utcán rettentõen félsz,
Rájöttél, hogy ma a halálod felé lépsz.
Csontjaid remegnek, úgy érzik a vészt,
Lesújt rád, és fájdalom nélkül elemészt.
Egy adagban kapod meg a szörnyûséget,
Mert hirtelen ér utol a végzet.
Szép lassan leheled ki a lelked végre,
Vérzõ sebekkel nézel fel az égre.
Szemed remegve csukódik le,
Most hullott le az életed fájának utolsó levele.