Liszt, só, tojás és más egyéb – ki tudja,
az egészet a kék vájlingba gyúrta,
nem fáradva, csak úgy, beletörődve
a hétköznapok gyűrött örömébe,
s ha késztetőre gömbölyült a drága,
már meglisztezett gyúródeszka várta,
meg én, a konyha sarkán meglapulva,
s a sodrófa csak pörgött újra-újra,
míg anyám végül hosszaján beszelte,
én ízlelgettem, milyen is a nyerse,
már késztelődtem, s kaptam fél tenyérnyit,
a csíkra ítélt vékony tészta végit,
a platni forrón adta széle-hosszát,
s úgy sütöttem, mint áldáshoz az ostyát,
csak lapogattam, markom fújva-fogva,
míg vígra nem sült, piros-hólyagosra,
már nyeltem is, s míg fújóra haraptam,
egy darab öröm roppant a falatban.