Egy magányos kerti szék álma...
Írta: barnaby Dátum: Július 27 2013 12:06:44
V
Remélem, betartod az ígéreted,
hogy hozzám minden nap megtérsz.
Lázas nap elől árnyékot tőlem kérsz..
Teljes hír
Remélem, betartod az ígéreted,
hogy hozzám minden nap megtérsz.
Lázas nap elől árnyékot tőlem kérsz..
Fáradt tested a támlámnak veted
arcodon tűz-pírral,s rajtam pihenteted.
Most itt állok, nézem a kerti ösvényt.
Szél rázta levelek között önt fényt
soványan a nap. Súlyosak lépteid amint jársz.
Kopott köveid között, nem hallatszanak.
Nem vagyok már szép, kérdezz meg bárkit:
Mállik rólam a festék, politúr, s a kárpit,
lábaim indák ölelik szorosan,béklyóba fonva.
Kis diófád megnőtt, árnyékkal rejt el a lombja
Kedves rózsáid, bánattal fakulnak,
szívogatják szirmuk szörnyű tetvek,
s a kés,mellyel virágot szedtél,
még mindig ott van, ahol letetted..
Zöldellő szív-meződ, a méz-derű pázsit,
bogáncsos kóróval nő, s unalomban ásít...
Almáid sem pirulnak már büszkén, fényesen,
hernyók szövik át,s járják be éhesen
szép fáid megkókadt ágait,
Jó lenne, ha még egyszer, az Élet járna itt,
s visszaadná egy szék recsegő álmait...