Elcserélt mosoly
Írta: giziszalay Dátum: Július 27 2013 18:01:16
V
Néha játszott mosoly az arcán,
Csendes ember volt az én apám,
Ifjú éltét megmarta az élet-
Összetört, a vagon vas falán.
Teljes hír
Néha játszott mosoly az arcán,
Csendes ember volt az én apám,
Ifjú éltét megmarta az élet-
Összetört, a vagon vas falán.
Friss kenyerét idegenek ették
Könny verejték volt a só bele,
Tudta, foszlóssá kell, keljék,
Túlélésének, ez a védjegye.
Friss cipója meleg illatában
Haza gondolt, túl a hegyeken,
A pattogó kemence lángban
Vélt hallani magyar éneket.
Jutott neki el koszlott morzsa
Ha időben összeszedte, vagy-
Odaadta a kéretlen szájnak
Ki összetört a kőhordás alatt.
Kérges kezét bámulattal néztem,
Milyen nagy hős az én apám!
Nem ismertem kenyerének ízét
Csak jó anyám emlékezett rá.
Elfelejtett mosolyogni, vélnéd,
Pedig mosolygott ő, máshogyan,
Úgy, ahogyan azok tudnak csupán,
Kiket megcsapott a háború ostora.
Egyetlen nagy mosoly lett az élte
Mikor karjában ringott a család,
De az a távoli kín a szemében,
Megnyugvást, sohasem talált.
2013-06-12