Nagy lehetőség duplázta a lelket,
hogy bárki, még a legvéznább is nyerhet,
nyolc négyzettábla összeigazítva,
pár utcabéli kölök tűzre szítva,
s egy kődarabbal, tördelt ág hegyével,
a földre véstük szakavatott kézzel,
bár centiméterekről nem tanultunk,
a mérését már érezte az ujjunk,
a három, kettő, egy meg kettő újra,
a szabályt még a legkisebb is fújta.,
az állj-hajolj, a követ dobd előre
az éppen következő szűk mezőre,
majd féllábasan akkorát ugorva,
hogy vonalára ne esődjön csorba,
majd hajlás, s fölvenni a kődarabkát,
és két láb, egy láb, mint a jelek adják,
s úgy tudtunk – mint ki égre képes szállni –
az ugrálásból játékot csinálni,
s bár izgalmunkat pörökkel tetéztük,
a felhők szélét mégiscsak elértük,
s mert pöttynyi világ volt, de óriási,
a porba rajzot most is idelátni.