Még készülődik kinyílni a rózsa,
Mint Nap-szikrás aszály a kerteken,
Eső híján kiszáradt rég a tócsa,
Zörgésre kész a nád a berkeken.
Lehunyt szem fényt ad át homálynak,
Most nem tarja fel semmiféle gát,
Pimasz rabló ki mindenen áthat,
meleg pára lopózik téren át.
Lelket őröl nem érzi a vesztét,
Lankadatlan bandukol, nyomaszt,
Éretten rakja ránk a keresztjét,
Kévébe fűz és szérűbe kopaszt.
Megrészegít e rekkenő uszály,
A forró csend bőrömre cseppet ejt,
Lángfátyla lengő fecskefarkú nyár,
Amint hajába tűzszálakat rejt.
De majd ha jő a csúszka tél s az ősz,
Sugárnyalábba már csak szél karol,
Kohóját zárja görbebotú csősz,
Barázdáin csikorgó tél tarol.