Remény
Írta: marica Dátum: Január 31 2008 11:12:19
Gyertyák között, reményadó fényben,
Ülök most, méla magányra ítélten.
C
Teljes hír
Elbújtak a lánggal égõ gondolatok,
Az éjben égõ gyertyák közt kutatok.
Keresem a hanyatló napfényt,
Vágyom a régi kedves ölelést.
Bánatosan keresek, kutatok,
Hol vannak a régi, éltetõ csókok.
Eltûntek a fájó távolságba,
Köd borult rájuk szürke homályban.
Gyertyák között, reményadó fényben,
Ülök most, méla magányra ítélten.
Titkon remélem: rám lelnek,
Óvó karokkal, gyengéd ölelések.
Lágy dallamok helyén,
Most csend ül ajkamon,
Didergõ emlékekké lettek,
Lánggal égõ, szerelmes éjjelek.
Helyükbe jött váratlanul,
A zord közöny, láthatatlanul.
Orvul támadó silány közöny,
Távozz! Nincs hozzád közöm!
Szeretetet, a szerelem helyébe!
Megértést, az öregség küszöbére!
Talán a vágyott ölelés rám talál,
Mielõtt magával ragad a halál.
2005. 09. 05.