Nem magamért
Írta: hzsike Dátum: Augusztus 09 2013 23:00:00
H
Mögöttem lépked a múlt hűségcsendesen,
cipelve nehéz zsákját, mint málhát e Föld
- hátán sok ezred barázdált, vén testet ölt -,
járnám még utam, add meg nékem Istenem!
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Nem magamért (2)
Mögöttem lépked a múlt hűségcsendesen,
cipelve nehéz zsákját, mint málhát e Föld
- hátán sok ezred barázdált, vén testet ölt -,
járnám még utam, add meg nékem Istenem!
Szívemben lüktet a vér, s agyam feszítve,
száguldva írja sorsomat a gondolat.
Dolgom van még! - lelkemben mély a hódolat -
Megküzdök források erejét merítve!
Hála, hogy vagyok, hogy lehetek és élek!
Terelnék mederbe, eltévedt sorsokat,
hadd legyen a gyenge erősebb, boldogabb -
Uram, könyörgöm, kérlek, hagyd, hogy még éljek!
Aranyhíd lehetnék, a fénylő szeretet!
Nézz tiszta szemembe, a tükröm, és tavam.
Ha foghatná kezüket reménylő szavam,
áldhatnék vele tán, koldusnak kenyeret.