Tragédia
Írta: Gaby Dátum: Június 19 2007 18:00:59
**********
"?rjöngtek egymásért, s sz?tek sok álmot"
**********
Teljes hír
Élt egyszer távol, egy lány és egy fiú
A lány büszke volt, a fiú meg hiú.
Mindezek ellenére szerették egymást,
Szerelem volt ez mióta meglátták egymást!
Kéz a kézben sétálgattak,
Szerelmesen csókolóztak,
Csöndben, halkan súgdolóztak,
Barátoknak áradoztak.
Elmúlt a nyár, elmúlt az ?sz is,
Eljött a tél, eljött a tavasz is.
Vágyaik tárgya a tet?fokra hágott,
?rjöngtek egymásért, s sz?tek sok álmot.
Bízott egymásban a büszke és a hiú,
Szerette egymást a lány és a fiú.
Ám egy borongós májusi délután,
Vitatkozni kezdett a fiú és a lány.
Vitatkozni kezdtek, csekély bolondságon,
Az elmúlt szépen, az elmúlt boldogságon!
Vita hevében a fiú megütötte a lányt,
Majd letérdelt el?tte, és kérte bocsánatát:
"Bocsájtsd meg Drágám e szörny? tettem,
Ezzel a húzással óriásit vétettem!
Letérdelek el?tted, bocsánatod várom,
Szeretlek tudod, tettem már bánom!"
A lány zavarában hirtelen szólt,
Féktelen dühében sért? szót sorolt:
"T?nj a szemem el?l, többé ne lássalak,
Téged a szívemben mélyre eláslak!
Nem szeretlek már, Te is felejts el hát,
Nevedet hallani sem akarom tehát!"
Mint a váratlan villám lecsap a földre,
Úgy hatott a hír a lehajtott f?re.
Felkelt még egyszer, és ránézett a lányra,
Könnyes szemeiben saját magát látta.
Értett a szóból, elindult messze,
Gondolataiba mélyedt, a hírt emésztette.
Hazament lassan, leroskadt a székre,
Papírt vett el?, és ezt írni kezdte:
"Szeretlek Csillagom, más jobban nem szeret,
Meghasadt szívem, Téged el sosem feled!
Szíved egy darabja, tudom meghal velem,
De a seb begyógyúl, gyászod vidám legyen!
Találsz majd mást, kit úgy szeretsz mint engem,
De úgy mint én téged, nem szeret senkisem!
Sírom ott legyen, hol szerelmünk virágzott,
Rózsafánk alatt csak reád vigyázok!
Ha szerettél valaha, könnyed ne hulljon,
Gondolj a szépre, mosolyod viruljon!"
Csókkal zárta levelét, és az asztalon hagyta,
Mosollyal és könnyel indult a sírba.
Megtalálta az irományt reggel a lány,
Zokogva indult a fiú után.
Rálelt a testre a hideg kövön,
Sírva rogyott össze, mellette a földön.
Kedvese kezében megtalálta a pengét,
Szerelme életének kioltó eszközét.
Gondolkodás nélkül a b?rébe hasított,
A vágás mentén a vére kicsorgott.
Fájdalma megsz?nt, arca elfehérült,
Angyalok szerint a haláltól megszelídült.
Csókjai után most szavai szóltak,
Utolsó mondatai ím ezek voltak:
"Szerelmem!Kedvesem!Várj meg most kérlek!
Utolsó utammal követlek téged!"
Lezárult a szeme, ajka elnémúlt,
Rózsafájuk árnyéka végleg rájuk borult.
Élt egyszer távol, egy lány és egy fiú
A lány büszke volt, a fiú meg hiú.
Mindezek ellenére szerették egymást,
Szerelem volt ez mióta meglátták egymást!