H.Gábor Erzsébet
Szőke kalászban
Lágy lehelettel fújja a szél.
Langy melegével óvja, ha kél,
s szűz aranyával szórja a Nap.
Liszthasa duzzadt, érik a mag.
Hűs csapadékkal hinti eső,
csókja olyan, mint friss szerető,
szőke kalászban búza tolul,
tűzpipacsoknak szirma konyul.
Hű tenyerében fogja a kéz,
újkenyerétől boldog a nép,
telve a zsák, szűk-szája pödör,
dús aratásnak gondja gyönyör.