Hányszor próbáltam versbe önteni,
mit csak érezni lehet
lelkem rezdüléseiről írni,
örömöt osztani, kitárni szívemet.
Peregnek a betűk kezem nyomán,
e tettem kényszeres
halálos beteg a grafomán,
kigyógyulni ebből nem lehet.
Silány alkotásom Múzsámra fogom,
de dolgom végezetlen el nem sorvadok
elpottyantott terméseim örökül hagyom,
hátha jó földben kikelnek a magok.