Hadakoztunk, s pont került az i.-re
várhattunk volna még? De ugyan mire?
Eldöntötted, ennek így lehet vége,
megszabadulsz tőlem végre, végre!
Nehogy azt hidd bánom, ugyan hagyjál
visszakapod mástól, mit nekem adtál
így működik szívem, ez élet rendje
nehogy hidd, így lesz csendben elfeledve
Ő, kit Te oly' szív repesve vártál
hosszú hónapokat Te megdupláztál
csak azért, hogy mámor legyen veled
ha rá gondolsz, feldobja a kedved!
Ne hazudj legalább magadnak soha,
így volt jó, míg volt ő, nem volt mostoha
de ha kicsi szíved majd utolsót dobban,
ő fogja a kezed, lágyan átkaroltan.