Ősz anyó, Szürke- Mo unokája jött ma el.
Méz-sárga pillangók követték könnyű táncát
Áttáncolt fél kantonon, s mint gyenge őz szökell.
Hófehér arcán szerelemnek pírja éled
Zöld rizsmezőkre az ég boldog álmokat sír
A Nap, szivárványhidat ível a lány fölé.
Ott lenn, a teraszok alján várja szerelme
szól Ősz anyó Szürke- Mo;nézd mily szépek! S e föld
összeköti éltük, mint kalászt a dús szemek...
Rizsszalma kalapjába belekapott a szél
ében haja utána szállong, vele szalad
Lüktet benn a vér, lehűti majd a friss patak…