A csend és én
Írta: reitinger jolan Dátum: Január 31 2008 19:17:21
A csend homálya fojtó álmodás,
Torzót tör belõlem kemény keze,
C
Teljes hír
VII.
A csend homálya fojtó álmodás,
Torzót tör belõlem kemény keze,
Kipattan ezernyi erem sebe,
S látom csöppenõ vérem pirosát,
Mint porlasztott permetként hatol át
Falakon, mit szédült álmom rejteget.
Piros ködben, kábán úszva lebegek.
Foltokban képek vágyó buja álmát
Vetíti elém, s hallom dallamát,
Keringõ holt körök fölött zengnek
A csend foszlányai, s szememnek
Cseppje fûzi véres álomláncát,
Létem megannyi látomását,
S az élvezettõl megfosztott jelent.
VIII.
Süket lettem, halk minden idebent,
És mégis kihallom a csend szavát
A semmibõl. Látom a prizmát,
Tört fényen át, hogy csévél végtelent.
Létem rongybábújaként heveredem,
A zúzott végzetek tüskés parazsán.
Zárt ajtó résén vetül a fény, s vágy
Szûrõdik át, a szenvedély oly esztelen.
Megfosztott testem gyûrött, meztelen.
Szûnhetetlen e töretlen némaság,
Így lebegek a múló létnek fodrán.
A vágy, mi egykor volt képzetem,
Kihûlni látszik hideg testemen,
S szétpattan a gyöngy létem fonalán.
2007.05.19- .........????