Csorog belőlem a semmi
hiába süt kint most a nap
ha itt fekszem magam alatt
anyagi gond és félelem
osztozik rajtam szüntelen
tüzes szemmel néz a hiány
percenként t’án meg is kíván
nálam folyton ez a trendi
csorog belőlem a semmi
az ábrándok szorgos kútja
szomjam oltani nem tudja
szárad torkom szárad szívem
elrepülnék máris innen