Néha felízzik, mit majdnem elfeledtem
a magány máglyáján lassan elég
oltanám a parazsat szerelemmel
repedt korsómban a víz kevés
Zizeg a múlt évek hálójában
kujtorog a vágy bennem néha
olykor-olykor belengi szobám
hervadt virágom elszálló illata
A vágyfüst is elillant azóta
dalom sem jut el füledig
benned is elhalkult a nóta
már nem ér el szívemig