Hűs árnyát adja át nekünk az év,
Már nem pattan dalolva a hajtás,
Zizzenve jár körbe a sok levél,
Harangban is halkabb lesz a kongás.
Most bársony ősz jön örök titokban,
Nem hív kalandra már a nyári éj,
Emlékezem selymes nappalokra,
Mint virágzott csókod ujjam hegyén.
Hullócsillag lépcsőjén haladva,
Bokrokon feszül ki létem kedve,
Úgy, mint halk esti fények a falra,
S alkonyom bíbort hint tenyeredbe.