Jön a vendég 1.
Jön a vendég, mi lesz velem,
Ó, én édes Istenem,
Bezsúfolva, kicsi házban,
Eldugdosva, mindenem.
A sok holmi, több rakáson,
Bennük, eligazodom,
De a „rend”, hogy helyreálljon,
Többé, meg nem találom.
Mennyi kacat, sok fölösleg,
Nekem mind, értékesek,
Hűségesen, kitartanak,
Jó pár éve, születtek.
Nyakam nyúlik, lábam kúszik,
Lélegzetet nem kapok,
Napok óta, folytonosan,
Takarítok, rámolok.
Kifogyott belőlem a szusz,
Jó lenne már pihenni,
Úgy is csak a „pap” táncol itt,
Nem kell sarokba nézni.
Nem való már nekem vendég,
Én sem megyek sehova,
Ha jobb helyre nem mehetek,
Betérek a Pokolba!
Budapest, 2013. július 11.
Elment a vendég 2.
Fiam képében a vendég,
Ismételten Sátán jött,
Most még jobban, szenvedtetett,
Kötekedett, meggyötört.
Huszonhat nap, elmúlt végre,
Ó, én édes Istenem,
Ments meg az ilyen vendégtől,
Soha többé! Istenem!
Mért kell mindig bántást kapnom?
Mikor jót cselekedtem?
Fiamnak óhajtásait,
Mindig, teljesítettem!
Amit kapott, könnyelműen,
Odaajándékozta,
El is vették, nem kímélték,
Utólag, már siratta.
Hogy lehet, hogy nem volt elég,
Anyai szeretetem?
Egyedül kínlódtam érte,
Hogy mindene, meglegyen!
Nem kell hála, sem köszönet,
Csak, ne botránkoztatna!
Álljon meg a saját lábán,
Sátánként, már, ne lássam!
Budapest, 2013. augusztus 8.