Kedvedre viháncol a nap
óriás kezeid alatt,
és őrületes fénybe fog,
ahogy köribénk forgatod.
Tökéletes a pillanat,
amin a végtelen halad,
s kilüktetik a csillagok,
ahogy dobog a mellkasod.
Én meg itt kérdezem alul,
föllesve gyámoltalanul,
hogy akkor - szólhatok veled?
Ám ahogy műved alakul,
a napról-napra újra-új,
kiábrándítod embered.