Volt egyszer...
Írta: Eve Dátum: Február 01 2008 04:22:21
T

Szemem oly lázasan keresett,
de a távoli messzeségig az sem láthat el.


Teljes hír


Volt egyszer egy kisvilág, mibe mi ketten beleszülettünk már.
Harmónia, családias idill, mindenünk megvolt,
amirõl az eszünk és szívünk álmodhatott.
Azonban az egyik napon nem találtalak magam mellett,
és éreztem a szívemben a hatalmas ürességet, mit távozásod okozott.
Szemem oly lázasan keresett, de a távoli messzeségig az sem láthat el.
Hát itt hagytál
Szívem tagadott, eszem nem mert gondolkodni.
Még bíztam és egyre csak vártam és vártam.
Az órák gyorsan peregtek, lassanként a hónapok is váltakoztak.
A fákon a levelek megsárgultak és beköszöntött az õsz,
Melyet a zord és hideg minden végtagot megfagyasztó tél követett.
A hópelyhek szállingóztak egymás után sorjában,
Érzéseim, mint a kandallóban elégett fadarabkák,
Parázsban izzva vártak a feltámadásra.
Arra, hogy lesz aki a tüzet újra meggyújtsa,
s a szenvedély lángjait nem hagyja sosem kialudni.
Kényelmesen apránként egy újév érkezik el.
És én még mindig egyre csak várok.
Reménykedem, hogy csak eltévedtél, s idõvel visszatalálsz hozzám.