A Nap sírva kapaszkodik az égre,
kettőnkért zokog esőkönnyekkel
Arcod rajzolom egy sötét felhőre
lelked megragadom, nem eresztlek el.
Csak vonszolom nélküled a napokat
Teveled életem lett eltemetve
Reményből építek magam köré falat
Mi egymásért születtünk a Földre.
Sorsom teljesül tenyerembe zárva
Mit Isten egybekötött nem szakad szét
Majd ott lesz szívünk egybeolvadása,
hol örök a szerelem, nincs soha vég.