Ki az őszt keresi más szemében
Annak örök tél születik lelkében,
De ki a tavaszt vagy nyárt keresi
Az egy tengernyi szívben megleli!
E szív sose volt senki kegyeltje
Mégis élte a legnagyobb csodát,
Mindig élettel töltötte be a létet
S minden szomorúságos szobát!
E szív örökké mosolyt fakasztott
Szilárd izmai formálódtak a szóra,
S mire az érzéki hajnal közelgett
Kinyílott a legszebb hamvas rózsa!
E rózsák szirmában él ma is
Ha kell, álmaid őrzi csendben,
Ő mindent tud, s nagyon is érez
Ha kell ő a könnycsepp a szemben.
Talán sosem kerested őt
De titkon mindig kérted,
Hogy legyen ő, ki majd
Szívét adja – ÉRTED!
Ki az őszt keresi más szemében
Az keresse az ÉLET IGAZI FIÁT,
Ki nem nagy – de különleges
Egyszer Tenger, máskor Szilárd!