Amikor az égi lélek a földre leszakad
két emberré válik, kiket elszakít a pillanat
mikor eljön a megszületésük ideje
és elfelejtik azt, mi mindennek veleje
élik földi létük, szenvedik a szavakat
hamis szerelmeket, átkozott balsorsukat
ha szerencsések talán néha boldog perceket
kaphatnak azoktól, kikkel földi énjük megesett.
Míg el nem jő a tudatuknak kinyílása végre
mikor szívből vágynak már a jóra és a szépre
amikor már érzik döntéseik súlyát, és erejét
vágyják látni újra az égi tiszta igaz fényt
mikor azt keresik már, aki ragyog a tömegből
akiről érzik már, hogy más, mint egy az ezerből
akiről tudják, hogy létezik, bár még nem látják őt
amikor érzik a mindent teremtő isteni szent erőt.
Akkor jön el ideje, hogy újra éljen az egy lélek
akkor jön el ideje, hogy elégjen a múlt, a félek
akkor jön el ideje, hogy az igazi szeretet
elindítsa egymás felé a széthasad lélekfeleket
akik lépik a lépteket, és csak érzik, hogy jó, mi vár
és mindennek ellenére azt mondják, megérte várni rá
semmi nem volt hiába, szívükben még ég a tűz
az olthatatlan láng, mi egymás felé űz.
Ekkor felismerik önmagukat a másikban
ekkor a szívük már egy ritmusra dobban
ekkor már nincs kérdés, nincs féltés, és nem értem
ekkor már csak az van, hogy itt mélyen benn érzem
te vagy a társam, kivel mindig együtt éltem
valamikor régen, és majdan az öröklétben
mindenek felett álló ősi szent kötelék
köti össze újra már a két ember szép szívét.
2013. augusztus 31.