A LOVAM
Írta: csdorka Dátum: Február 01 2008 04:28:17
T
A sûrû por megcsillant a fényben,
Teljes hír
A sûrû por megcsillant a fényben,
mit szõrébõl lassan kikeféltem.
Bõre lélegezni kezdett az õszi szélben,
és virágok nõttek hófehér szépségének.
Nyugodtan állt, fejét lehajtva,
a rászáradt sártól megtisztítva,
s én felnéztem szomorú szemébe,
a mélykék tenger végtelenjébe.
Láttam boldogan átszelni a mezõt,
sötét istállót és kõkemény gyeplõt,
fájdalmat, halált és súlyos betegséget,
szeretetet, ragaszkodást, gyengédséget.
Kezem végigsimította selymes nyakát,
és õ fejével csendben odabújt hozzám,
fülei azt mondták: vigyél magaddal,
társra van szükségem, kérlek el ne hagyj.
És megállt az idõ, forgott a hûvös szél,
nyereg, kantár, és a teste, a hófehér,
ott állt egy élettömbben, és mindhez én
tapinthatóan hozzátartoztam még.