Ma már úgy érzem, szánalmasak a csinibabák
Akik elvarázsolnak tüneményesen gyönyörű arcukkal
Néha-néha fölbukkannak itt-ott, mint a csodaszarvas
S aztán magunkra hagynak a kínzó, a vágyó balga álmunkkal
Ma már úgy érzem, a nemes nő, nemes asszony, ki
Elvarázsol értelmével, bájával és minden mosolyával
Halkan, néha túl halkan hív az álmodó éjben minket
Hol hallgatjuk a csöndet és temetjük végre balga álmunkat