Korcs nemzedéket szült e gonosz világ,
Ahol temérdek a szenvedés és kapzsiság.
E bajok forrása az uralkodás, és hatalomvágy,
Ahol ínség, keserűség van, és haszonvágy.
Mit sem törődnek ezzel a dúsgazdag urak,
Akik cinikusan növelik gazdagságukat.
Országok szegényei nélkülözésben szenvednek,
És soha nincs vége ennek az esztelenségnek.
A koporsón nincsenek zsebek, nem viszünk
Semmit a másvilágba, majd az Úr, aki
Számon kéri tetteinket, és elvezet minket
Az örökkévalóságba.
Kik földi kincseket halmoztak a földön,
Azoknak a feje majd akkor főjön.
Elmondhatja Uram, én nem ezt akartam,
Válaszul ezt mondja, távozzatok tőlem, mert
Nem ismerlek titeket!
Rájövünk, hogy azt kaptam, amit adtam.
E hatalomvágy és kapzsiság megrészegíti a világot,
Lassan az ember érték már nem számít,
Csak a vagyon, birtoklási vágy, ami tönkretette,
Ezt a maga az ember szülte valóságot.
A legfontosabb értéket, a szeretetet,
Ami a világban elromlott, és elveszett.
Ha az ember majd megtanul újra szeretni,
Soká lesz, de egy szebb világot lehet építeni!