Eljött az ősz, a várva-várt,
színes ruhákba öltöztek a fák,
az avar, a sok lehullott levél,
zizeg a talpad alatt, ahogy rálépsz.
Kellemes délutáni séták,
régi szerelmemet eszembe juttatják,
mindig nagyot dobban a szívem,
amikor ódon padunkhoz érek!
Jaj, de szép volt a sok séta,
leültünk csókolózni néha,
tervezgettük a jövőnket,
amiből semmi sem lett!
Azért az élet megy tovább,
csak hiányzik belőle
a hőn áhított boldogság
és a sok-sok "várok Rád!"