Mysty Kata
Hattyúdala száll
A távolban keringő dzsakuzzi
zúgó-morgása,
Szeli, szabja, csiszolja tükrét
a Tiszatónak.
Hullámok hátán lovagló Nap fényét
szórja légbe.
Sőt szemébe is kap hirtelen
a csélcsap szélnek.
A szeptemberi nyár ringató
hattyúdala száll
szemlátomást. Vitorlást vontató
vízen lebeg.
Csónak ring, és ezer titkot nyit,
száz örömet zár,
és tengernyi báj terül el
részegen nevetve.
Villanás vall fészkelődő aranyló
göröngynek.
Káprázat játéka, s a képzeleté
szabaddá tesz.
Csak amikor a parthoz csapódik,
szertefoszlik.
A stégen itt-ott bátor napozók
égbe meredten…
S nem is olyan nagyon messze nagy hal
csobban csendben,
majd nagy sebesen visszacsusszan
kör ívén rendben.