Gitárszóló
Írta: lambrozett Dátum: Szeptember 14 2013 18:03:29
V
Addig sosem sírt annyira a gitár
mint azon a szomorkás hajnalon -
kétségek közt zokogtál vállamon
belesajgott a húr lelke is már.
Teljes hír
Addig sosem sírt annyira a gitár
mint azon a szomorkás hajnalon -
kétségek közt zokogtál vállamon
belesajgott a húr lelke is már.
Elvis szólt, előtte meg Santana
és kölcsönadtad a szíved nekem -
mondtad, jó helye lesz neki velem
téged úgyis sokszor kifosztana.
Reámbíztad, hogy addig vigyázzam
míg látom a tükörben az arcod -
míg van erőm megvívni a harcot
ha magamra maradok...szilárdan.
Ne könnyezzem azon, ami történt
ne búsuljak éjszaka a párnán -
hallgassam szívem, aki nincs árván
mert kettő zakatol bennem önként.
Ígértem hát, persze megígértem...
hisz bármit megtettem volna akkor -
a Földet biztos átlépem hatszor
ha erre kérsz, úszom itt a térben.
De mit tagadjam, jólesett nagyon
hited, melyben én lettem az isten -
s amit kaptam, abban végig hittem
rajta tartva kezem...dúdol dalom.
Addig sosem sírt annyira a gitár
mint azon a szomorkás hajnalon -
most már őszintén illik vallanom:
segélyed táplál...hol a táj sivár.
(2013.08.23.)