Hidd el
Írta: lambrozett Dátum: Szeptember 19 2013 08:13:11
V
Nincs laktatóbb a dús bokor szagánál
az ember gyomra megtelik élettel -
hamvas, szellőtiszta, üdén édesded
zöld vesszőire most apró madár száll.
Teljes hír
Nincs laktatóbb a dús bokor szagánál
az ember gyomra megtelik élettel -
hamvas, szellőtiszta, üdén édesded
zöld vesszőire most apró madár száll.
Pihenget szemem a tollas kis testen
két vékony lába egyensúlyt toboroz -
e kecses cérnaszál mily gondot okoz!
ám ügyeskedik, hogy le ne billenjen.
Feldereng bennem a küzdelmet látván
sok nyüzsgő ember minden-kori harca -
sosem telik be a két lyukas marka...
megállni sem képes sorsutat járván.
Pedig mennyi fennkölt pillanat volna
mit észrevenni csakis olyan képes -
kinek naplement' az esteli mécses
és forrás vizébe szántást táncolna.
Az ilyen szem együtt dobog a szívvel
adva hozzá érzékenység, mint kovász -
és nem lesz lelkednél ékesebb topáz
mi fényesebben ragyoghatna, hidd el.