Csak egy megállója a múló időnek
A nyár tovább áll, helyet ad az ősznek
Hűs esti szél a fák közt kóborol
Felhők fölött ismét dagad a Hold.
Rozsdás síneken csikordul vonatod
Az időt mindig magad előtt tolod
Régi nótát játszanak a zenészek
Villanydróton őszi dalt pengetnek.
Mint kaméleon színeket cserélget
Szürke kabátja alatt telet rejteget
Forogva táncol, sosem pihenhet,
Egyre csak ismétel az örök természet.