Nyitott szemekkel álmodozom,
Ó, hogy szeretem csillagszemeit,
Egyre csak utána vágyakozom,
De elérhetetlen, nem lehet velem itt.
A csillagok milyen hideg fényűek,
Mennyi mindent látnak hordoznak,
Sok melegséget, vihart eltűrnek,
Mit valaha a szelek oldoznak.
Lám, az Ő szeme is ilyen, ismerem,
És azt mit a szív legyőzött, magába zárt ott,
Szeretetét, boldogságát, gyógyírt nekem,
S a szemei, mivel örökre megbabonázott.