H.Gábor Erzsébet
Szemed tüzében
Alattunk szelíden ring a tó,
csend honol, nagyhasú Hold ragyog,
szerető karodban jól vagyok,
csónakunk békésen ringató.
Lobogó tűzvágyunk megpihent,
nem dúlja viharok árja már,
minket már hiába vár a nyár,
tavaszunk elröppent, messzi ment.
Simítva emlékek kóchaját,
megsajdul bennünk az érzelem,
s idézve éjszakák sóhaját,
mindig csak tehozzád érkezem.
Téged is feszít még kósza vágy,
két szemed tüzében ég szemem.