.jpg)
(Egy fiatal gólya kálváriája)
Költöző madár a fehér tollú gólya
erdők, mezők nagy lábú lakója.
Ember mellett falvakban is élnek,
vigyáznak rá a civilizált népek.
Jelölik, és jeladóval is ellátják,
vonulásuk útját követni akarják.
Fényes apró műszer a gólya hátán,
gyanút kelthet e csillogó látvány.
Ősszel a gólyák Afrikába mennek.
Tavaszi meleggel hazaköltözhetnek.
Ménes is elindult hosszú útjára,
szép Hortobágyunknak ifjú gólyája.
Szülei nagy gonddal etették, itatták,
óvó büszkeséggel szállni tanították,
hogy irdatlan útját sikerrel végezze,
hogy majd kicsinyeit boldogan nevelje.
Nem hiába készült legelső útjára,
rendben érkezett a Nílus partjára.
Ahogy megérkezett csillogó adóval,
a felügyelőknek gyanús lett azonnal.
Veszélyeztetheti az ország biztonságát,
a nemzet őrei mindjárt be is zárták.
A természetet védők könyörgésére
pár nappal később kiengedték végre.
Nem sokáig élvezhette szabadságát.
Asszuáni tónál keresgette társát.
Itt éhező népek csalták lépre,
így elfogták és megették ebédre.
Nagyon felháborít, szörnyű a halála,
tekintettel egy emberbarát madárra.
Ha bezárják, meg megeszik a gólyákat,
ki fogja majd hozni az én unokámat?
Budapest, 2013.09.21