H.Gábor Erzsébet
Lepkeszárnyon repkedő
Lepkeszárnyon repkedő remény,
mit akarsz te, mondd, a tűz felett?
Nem őrködnek mindig Istenek,
délibábot kergetők hegyén.
Büszkeséged volt az ékszered,
s megperzselnéd rezge’szárnyait?
Tűzre vetve kósza vágyaid,
szalmaszálsors lenne végzeted.
Mért kísérted múltad árnyait?
Állj ki bátran, mondd, hogy: - ég veled!
Rombold le a bánat várait,
ember volt még mind, ki tévedett.
Átsegített többször már a hit,
mosd fehérre foltos életed.