Most még nyár tüze lopja a csókját könnyel a tájra
Jó kedvvel néz, szűrve a hajnali csendbe madárdalt
Füstös aranyban színez nap szeme fára, virágra
Éled a lombvár rezgőn, trónusa tengere zöldnek
Megmerit akkor kék-szín mámort, így lepihenni
tér. Falevél sír; elviszi szél fia nyári világom?...
Ősz szele Ő. Jól ismeri már. Kél mindig e tájon...
Őrzi a fényt rég, átfon lágyan, hogy sose fájjon
élete ősznek... tél dere hóval küldi pihenni...