Énekszó száll, boldog időkben szépek a lankák,
szőlőt szedni az ősz hív, zöld lombú venyigékhez...
méz fürtökben zárva a nyár, s lesz téli vigasság,
jó kupa mézes borral szépségét megidézed.
Vígan tiszteld ez földet, kérj isteni áldást
nagy hasu hordód vérszín musttal, lám, telemerve.
Csordult, telve a korsó tűzzel, hegy leve rád vár
búdat hagyd el végleg ,boldogan útnak eresszed...
hordóktól nyög,s húz a szekér had, csurran a víg-kedv,
indul már deli kedvvel dolgos szűreti népség.
Bízva reménnyel, a szép őszökben majd megin' így lesz.
Rejtőzz jól nyár, mert ma az ősz, csupa dal, csupa szépség...
Csendbe borultan a völgy, szellővel ringnak a tőkék,
terhüktől szabadulván, bőséggel kösz-önözték...