Az idő malma az életet őrli bennem,
rózsa-fűzért morzsol fáradt, öreg kezem
Imádkozom templomom csendjében.
Isten bocsánatát és a Tiédet kérem.
Elküldtelek, - többé ne is lássalak,
hamis a barátságod, hazug a szavad
Fej-lehajtva elmentél. teltek az évek,
Váratlan jöttél, bocsánatom kérted.
Becsuktam előtted szívem ajtaját,
hamisnak véltem könnyed zuhatagát
Ördögi sugallatra hideg lett a lélek,
Bűn bocsánatra csak a szeretet képes.
Belülről rágja lelkemet egy féreg,
miért küldtelek el, nem feledve vétked.
Már törölném bánatodnak könnyét,
elfújnám gondjaid sötét felhőjét.
Ma eljöttem hozzád drága barátom
Hamuvá lett, kezed meg nem foghatom
Szívöleléssel kísérlek utolsó utadon
Sírodra a koszorút bocsánatból fonom.