Így nyár vége felé még könnyedén ébredek,
A füvet a harmat elfekteti lassan,
Arcodat látom, gondolatom él veled,
Szél hűsíti homlokom, napfény oson halkan.
Szemem csukva tartom, hallgatásom burkol,
Képzeletben gazdag rétet álmodok,
Messzi megyek, nem félek az úttól,
Új és új feltűnést keltő érzésekkel szárnyalok.