VLAGYIMIR VISZOCKIJ: DAL A SPICLIRŐL
Írta: Szollosi David Dátum: Szeptember 24 2013 19:17:33
V
Nem járhatott körünkbe más egyén,
de megtörtént... A napját sújtsa átok!
Magammal hozva rámutattam én:
„Az ismerősöm... Töltsünk néki, srácok!”
Teljes hír
Nem járhatott körünkbe más egyén,
de megtörtént... A napját sújtsa átok!
Magammal hozva rámutattam én:
„Az ismerősöm... Töltsünk néki, srácok!”
Örülni látszott, és velünk ivott,
fogadtuk őt, mint testvért vagy barátot…
De mindnyájunkat másnap földobott, -
hibáztam én – bocsássatok meg, srácok!
Nem rémlik már a per – tortúra volt...
Aztán barakk, hol kriptamód hideg van,
s köröttem, úgy tűnt, sűrű éj honolt,
annál is inkább, mert az volt, valóban!
Erőmből őrzök még annyit talán,
csak vélje: innen vissza nem találok,
elföldelt minket túlontúl korán,
hibázott ő – higgyétek nékem, srácok!
S eljő a nap, – nincs éj, örök, tudom –
mikor majd végső számvetést csinálok:
„Mert én hoztam magammal egykoron,
adjátok őt az én kezembe, srácok!..”
_________________________________________