Házam ajtaján belép az ősz borongása
Elmúlás szele tördel korhadt ágakat
Száraz leveleit hullajtja életem fája
Emlékek lapulnak az avar alatt.
Fogyó hittel élem kimért sorsomat
Fátyolos kedvemre fény lenne a vigasz
Október kése faragja szobor-csontomat
Sovány remény, lesz még új tavasz.