Úgy szeretem Istent, mint a családomat,
mintha apám, anyám, testvérem
s leendő gyermekem lenne.
Úgy szeretem.
Úgy fogadom magamba Istent,
mintha mindig bennem lenne,
mintha mindig bennem lenne,
sosem ment volna el.
Úgy tekintem Istent, mint a végtelen éjszakát.
Csodás álomba ringató halk szavát
hallgatom hosszú éjjeleken át.
Úgy tekintem Istent, az éjszakát.
Úgy tekintem Istent, mint a napsugárt.
Meleg tekintetével balzsamot ád
testemnek, lelkemnek nappalokon át.
Úgy tekintem Istent, a napsugárt.
Úgy tekintem Istent, mint az eső zaját.
Éltető nedvét ontja órákon át
lemosva minden szenny zavarát.
Úgy tekintem Istent, az eső zaját.
Úgy tekintem Istent, mint a szellő susogását.
Lágy simogatása arcomra piros rózsát,
hajamba csacsogó loboncot ád.
Úgy tekintem Istent, a szellő susogását.
Úgy tekintem Istent, mint a földanyát.
Otthont adó éltető bizalmát
élvezem évezredeken át.
Úgy tekintem Istent, a földanyát.
Úgy térek vissza Istenbe,
mintha mindig benne volnék,
mintha mindig benne volnék,
sosem mentem volna el...