Merengés
Írta: kandracs roza Dátum: Október 03 2013 12:33:49
V
A tó vizén a holdsugár,
fon ezüst színű koronát.
Körülötte csillagok,
ölelik, mint angyalok.
Teljes hír
A tó vizén a holdsugár,
fon ezüst színű koronát.
Körülötte csillagok,
ölelik, mint angyalok.
Langyos szellő fújdogál,
levél rezzen fen a fán.
Fűben bogár mocorog,
várja már a holnapot.
Arcom karomra hajtom,
kérdem, miért én kapom?
Jó is voltam s rossz talán?
De ez súlyos valóság!
Gondolkodom,
még lehet.
Meddig lesz így Istenem?
Meddig marad tiszta kép,
elmém rejtet rejtekén.
Mi lesz ha már nincs tovább,
csak üres lap, némaság.
Ha a test már szertehull,
minden elvész cudarul.
Élni vajon így lehet?
Ki mondja meg énnekem.
Most az eszem azt súgja,
nem élet az te buta.
Aki így van vegetál,
Holddal együtt, égbe száll
köszöntik az angyalok,
várják már családtagok.
Ó Istenem kérlek én,
Hadd maradjak kicsikét.
Hadd nőjenek unokák,
hadd haljak még kacagást.
De ő kérdi, mondd minek?
Teher lenni többinek?!
Így igaz én jól tudom,
elmegyek egy hajnalon.