Idén az Ősz korán vénül,
A hajnal fagyosra kékül,
Reszketnek a fellegek,
Portyára les a hideg.
——–
Ősz fáján sok munka terem,
Káosz van, meg késedelem,
Sok adminisztráció,
Szinte semmi ráció.
—–
Zord, lassú, tohonya napok,
Őszi sejtelem gomolyog,
Gyürkőzünk a hegyre fel,
S a szobor nem énekel.
——
Idén az Ősz korán vénül,
A Nyár mindig hamar évül,
Nem marad utána más,
Jéghideg realitás.
—–
Dermedt őszi tapasztalat
Fürkészi a hideg falat;
Őszi emlék lángja ég,
Nagyon messze még az ég.
——
Meghitt, szép őszi illatok
Színezik az alkonyatot;
Csikorog a falevél,
Őszi gyermekkor regél.
—–
Idén az Ősz korán vénül,
A Természet télre szépül;
Élni – sokszor tetszhalál,
Az Idő egy vén fatál.
——
Korunk: matéria fia,
Az Ősz csupa nosztalgia;
Esti kesernyés hideg,
Öregedő Ősz pereg.
——
Szemek köré ráncok gyűlnek,
Élet-árkok elmélyülnek;
Minden régmúlt rég kihullt,
Teli puttony lett a Múlt.
—–
Idén az Ősz korán vénül,
Gyors náthát hoz nyár-emlékül,
S a rejtelmes vén harag
Tél-legendákat farag.
——-
Idén az Ősz korán vénül,
Télbe öregedik végül;
Vár rá havas szemfedő,
Öregedik az Idő.