Feszültséget generálsz, mondd mért' teszed?
Kietlen és savanyú az életed?
Pikirtek a megjegyzések, élvezed?
Hidd, legjobban önmagadtól féltelek!
Mint bumeráng, visszaszáll a fejedre,
nyílvesszőként beletalál szívedbe.
Megsebez és ordít majd a fájdalom,
nem segítek, sajnálom, és fájlalom.
Mért nem tudsz Te önfeledten kacagni?
Bánatodat, mint egy rongyot, eldobni?
Lelkedben egy ököl, mint egy vasmarok,
mért' nem hallod, hogy én Néked dalolok!
Feszültséget generálsz, ezt jól tudod,
de én meg nem alkuszom és nem futok
előled, mert kicsinyesen létezel,
cselekedsz és nem tudod, hogy mit teszel