VLAGYIMIR VISZOCKIJ: RENESZÁNSZKORI SZERELEMRŐL
Írta: Szollosi David Dátum: Október 08 2013 05:37:02
H
A művész kis aquavítát*,
fél liternyit tán bevett,
s ki tudja hol, festőállványt,
palettát is kerített.
Teljes hír
A művész kis aquavítát*,
fél liternyit tán bevett,
s ki tudja hol, festőállványt,
palettát is kerített.
A többi már apróság csak:
kell egy élő aktmodell…
Ni csak! – mennek formás lábak,
s rajtuk fenn egy büszke fej!
Vénuszhoz a festő futva:
„Azt beszélik, tudod-e,
az övéhez simán jutna
Dante a pokolba be!
Veled nem megyünk pokolra,
árnyak, hideg odalenn…
Hallgass rám, Leonardora,
s vesd le ruhád sebesen!
Részemről egy fix ígéret:
pucéron sem bántalak –
Hadd rajzoljalak le téged,
mintázni is van agyag!”
De a kis nő: „Ilyet velem
senki fia nem tehet!
Katolikus vagyok, hitem
tiltakozik módfelett!
Még hogy így elpimaszodni!
Mindenki csak leteper!
Leonardo, hej, da Vinci,
olyan vagy, mint Rafael!
Iskolás koromtól kezdve
megvetem a léha nőt!
Hogy a mű kedvéért? Persze!!!
Lássunk előbb esküvőt!
Aztán majd a nászi ágyban
levetkőzünk, s úgy teszünk…
Hogy zseni vagy? Kitaláltam!
De nekünk is van eszünk!”
„Mivel ihlet, sőt, extázis
tört reám, én feladom!” –
rikkantott a művész máris,
és esküdtek aznapon.
… Dolgom volt egy nővel régen,
történt mindez éjszaka;
úgy nézett ki, mint a képen,
Mona Lisa volt maga.
Ez a kígyó Sorrentóban
barátnőknek kérkedett:
„Egy tudóst leszólítottam,
s így szereztem férjemet!..”
Robotolt ő másfél évig,
pénzt fialt a szorgos agy,
Gioconda somolygott végig:
művészkém – de marha vagy!
A kép mosolyának titka
dalból ismert, nem vitás:
a női nem nevet rajta:
ó, férfi naivitás!
______________________________
*/ aquavíta (olasz) - pálinkaféle