Hagyjuk a szép nőket azoknak a férfiaknak,
Akinek nincs képzeltük.
-------------------------------------------------
Egyszer egy asszonnyal beszélgettem,
A tökéletes férfit emlegette éppen,
Mondatait félre nem érthettem,
A nyári este ott talált minket a széken.
Ó, ne legyen túl kövér, hasas,
Szeme világos legyen, barna, zöld vagy kék,
Égjenek, égessenek s ne legyen túl magas,
Ha megérint érezzem vele az élet szép.
Édes legyen, ha simogatom kezét,
Mosolyával megbabonázzon,
Magamon érezzem a tekintetét,
Ha követ szemeivel, ringassa álmom.
Megmagyarázni nem tudom miért,
De finom legyen a keze és az ujja,
Csak én legyek akiért folyton ég,
Jól mutasson rajta minden ruha.
Haja ne legyen túl hosszú,
Tomboljon benne a szenvedély,
Jó táncos legyen s ne karikalábú,
Olvasson fel nekem minden estén.
Forró, tüzes legyen az ágyban,
A szeretkezésben is remekeljen,
És maradjon csendben, míg rám hat,
Testünk esténkét sokszor egybekeljen.
Karjai közt tartson, amikor alszom,
Fülembe suttogjon szép szavakat,
Ha múlik a nap és eljön az alkony,
Ezt mondja: akarlak, akarlak, akarlak.
Figyelmességekkel megajándékozzon,
Egymást kiegészítve, vele boldogan éljek,
Csak az enyém legyen ... ábrándozom,
Pisti, érezni akarlak ... szerinted oly sokat kérek ?